Az időtlen és tértelen nagy őshomogenitásban, amelyben nem volt semmilyen elkülönülés, egyszeriben mégis megjelent egy gondolat. Egy gondolat, amely leginkább vágyként lett volna értelmezhető. Egy vágy, amelynek eredete, múltja nem volt, nem is lehetett, ám célja mégis körvonalazódott. Ez a cél nem volt más, mint maga az elkülönültség. Annak szándéka, hogy megtörjön ez a végtelen homogenitás, hogy abban megnyilvánuljon valami, ami már nem olyan, mint az összes többi. A vágy, mint minden gondolatok őse, szándékká, majd akarattá fejlődött. Változásra, cselekvésre buzdító akarat, amely az elkülönülés érdekében a Mindenségben kész megteremteni a teret és az időt. Elkülö1.pngnülés ugyanis csakis térben és időben lehetséges. Ami a mindent és a semmit szimbolizáló nullából elsőként elkülönülhet, az nem más mint az egy (1).
Az 1 azonban  önmagában képtelen megnyilvánulni, hiszen a megvalósult elkülönüléssel a Mindenség máris két részre oszlik: az elkülönültre és az azon kívül állóra. Ezek mindegyike egy-egy 1-et alkot, vagyis automatikusan teremtődik meg a kettő (2). Ily módon az 1 önmagában elkülönülten nem létezhet. Az 1 csakis mint az elkülönülésre, az önálló megnyilvánulásra irányuló akarat, mint gondolat létezhet. A teremtő gondolat, amely céljának elérése érdekében nemcsak az időt és a teret, hanem önmaga tükörképét is kész megteremteni, vagyis nem kevesebbre hivatott, mint megteremteni a megnyilvánuló világot.
Az 1, mint monád, mint a megnyilvánulásra irányuló akarat, nem tekinthető önálló számnak. Az 1 olyan szám, amely valójában nem is szám, mivel önmagában nem nyilvánul meg. Az elkülönülésmentes Mindenségben az 1 van is meg nincs is, egyszerre véges és végtelen, egyszerre páros és páratlan. A 1 nem más, mint a szándék, az akarat, a teremtő szellemi energia.

Szerző: Shift  2015.01.01. 20:08 Szólj hozzá!

Címkék: gondolat vágy akarat szándék elkülönülés megnyilvánulás teremtő gondolat monád szellemi energia

süti beállítások módosítása