A Mindenség időtől és tértől függetlenül, a maga végtelenségében létezik, így annak teremtéséről nincs különösebb értelme beszélni. Teremtésről akkor beszélhetünk, ha annak eredményeként a végtelenségből elkülönül egy rész, ami térben és időben korlátos. A Mindenséget szimbolizáló végtelen kiterjedésű síkban ez nem más, mint
egy minden irányból határolt síkrészlet, amely ily módon mintegy kiszakítást nyer a végtelenségből.
A teremtés lépésekben valósul meg. Első lépésként a végtelen kiterjedésű síkot egy benne fekvő egyenes (egy 1 térdimenziós világ) osztja ketté.
Ekkor keletkezik két, egy oldalról korlátolt ám minden egyéb oldaláról végtelen síkrész. Ez a megosztott világ két egyenlő részt, duádot alkot; amilyen az egyik, olyan a másik, egymásnak tükörképei. Ezután egy újabb osztás eredménye 4 végtelen kiterjedésű síkrész, ami 2-2 oldalról korlátos világot alkot. Ezen négy síkrész az egy ugyanazon világ összes tulajdonságát hordozó tetrád, abban el nem szigetelt, abból ki nem váló módon. Ha e megosztott síkrészek csúcspontján keresztül egy újabb megosztás jön létre, akkor 6 végtelen kiterjedésű síkrész keletkezik.Az így létrejövő hexádnak azonban van egy olyan képessége, hogy  bármelyik osztóvonal legkisebb elmozdulásával megteremtődik egy minden oldalról zárt rész, vagyis a hexád teremtőképességel bír. Ez a 3 oldalról zárt rész olyan teremtmény ebben a két térdimenziós világban, amelyet e világ 6, végtelen kiterjedésű része hozott létre. Ettől kevesebb rész nem képes ilyenre. A hexád ily módon az anyagi világban a teljes elkülönítésre képes teremtőerővel bír.  A 6 a teremtés száma, az alkotás szimbóluma az anyagi világban.