A Mindenség ősharmóniájában megjelenő teremtő gondolat az idő és a tér megteremtésétől kezdve az anyagi világ megnyilvánulásán át igazi diadalutat járt be az optádig. Ezen egyes kilométerköveinél, mint az 1-től 8-ig terjedő szomoknál a monád hol nyomatékosította uralmát, hol e szándékát a háttérben hagyva az egyensúlyt helyezte mindenek fölé.
A teremtési folyamat azonban csakis olyan állapottal fejezhető be, amelyben a Mindenség harmóniája és annak uralma egyaránt érvényesül. A két tulajdonságot ötvözi az enneád, amely önmagában is és bármilyen korábbi számmegnyilvánulással való kölcsönhatásban is magát a Mindenséget és annak harmóniáját képviseli. A 9 a befoglalás száma, amely harmonikus egységet alkot. A 9 önmagában ötvözi az összes tőle kisebb szám minőségét, és minden 9-től nagyobb szám, mint összetett szám, enneádok hierarchikus rendszereként értelmezhető. Az összetett számok önállóü minőségét, karakteres rezgését az enneádokon kívül eső kisebb szám képviseli.

A sikeres missziót követő visszatéréssel a monád figyelme – saját uralomvágyát háttérbe helyezve – másokra irányul. A siker energiáival feltöltődve, anyagi és szellemi terhelhetőségét mások terheinek átvállalására ajánlja fel, megteremtve ezáltal az oktád egyensúlyát.
Amiként a tetrádban a duád tükröződik, mint energiák kiegyenlítődése, a hexádban a triád, mint a teremtői szellemiség kiegyenlítődése, oly módon tükröződik a tertád az oktádban, fenntartván az anyagi világ egyensúlyát.  Míg a páratlan számokban a monád uralma, a páratlanokban a monád háttérbe helyeződése, az egyensúly dominál. Minden páros számban jelen van a kiegyenlített viszonyulás, minden páros szám egy belső tükröződés.
Az oktádban a megnyilvánult anyagi világ  tükröződik, miközben e polaritásban egymás terheinek átvállalása nyilvánul meg. A 8 az átvállalás száma.

Az anyagi teremtőképesség létrejöttével a monád missziója még nem ért véget, jóllehet annak sikeressége immár bizonyítottnak volt tekinthető. E siker megkoronázásaként a monád önmagát, mint koronát helyezi a hexádra, mely által e teremtőképesség szellemi szintre emelte. A heptád ily módon egy sikeres misszió, és egyben visszatérés a teremtői ősgondolathoz, hogy annak képességével ruházhassa fel önmagát. A 7 a sikeres misszió, a visszatérés száma.
A heptád felfogható oly módon is, mint a tetrád, a megnyilvánuló világ, kiegészülése a triáddal, vagyis a teremtői gondolat szellemi erejével. A heptád szimbolikájában a visszatérés oly módon valósul meg, hogy duádot, vagyis az anyagi és szellemi teremtőképesség alkotta polaritást a pentád mint láthatatlan híd köti össze. E hídon át a Mindenség megnyilvánult világából a meg nem nyilvánultba vezet (vissza) az út. Ugyanezen visszavezető utat jeleníti meg a (6+1)-es mandalaséma, azaz a szabályosan és tömören egymáshoz rendezett azonos átmérőjű körök esetében a 6 kör által középen közrefogott hetedik.

A Mindenség időtől és tértől függetlenül, a maga végtelenségében létezik, így annak teremtéséről nincs különösebb értelme beszélni. Teremtésről akkor beszélhetünk, ha annak eredményeként a végtelenségből elkülönül egy rész, ami térben és időben korlátos. A Mindenséget szimbolizáló végtelen kiterjedésű síkban ez nem más, mint
egy minden irányból határolt síkrészlet, amely ily módon mintegy kiszakítást nyer a végtelenségből.
A teremtés lépésekben valósul meg. Első lépésként a végtelen kiterjedésű síkot egy benne fekvő egyenes (egy 1 térdimenziós világ) osztja ketté.
Ekkor keletkezik két, egy oldalról korlátolt ám minden egyéb oldaláról végtelen síkrész. Ez a megosztott világ két egyenlő részt, duádot alkot; amilyen az egyik, olyan a másik, egymásnak tükörképei. Ezután egy újabb osztás eredménye 4 végtelen kiterjedésű síkrész, ami 2-2 oldalról korlátos világot alkot. Ezen négy síkrész az egy ugyanazon világ összes tulajdonságát hordozó tetrád, abban el nem szigetelt, abból ki nem váló módon. Ha e megosztott síkrészek csúcspontján keresztül egy újabb megosztás jön létre, akkor 6 végtelen kiterjedésű síkrész keletkezik.Az így létrejövő hexádnak azonban van egy olyan képessége, hogy  bármelyik osztóvonal legkisebb elmozdulásával megteremtődik egy minden oldalról zárt rész, vagyis a hexád teremtőképességel bír. Ez a 3 oldalról zárt rész olyan teremtmény ebben a két térdimenziós világban, amelyet e világ 6, végtelen kiterjedésű része hozott létre. Ettől kevesebb rész nem képes ilyenre. A hexád ily módon az anyagi világban a teljes elkülönítésre képes teremtőerővel bír.  A 6 a teremtés száma, az alkotás szimbóluma az anyagi világban. 

A tetrádként megtestesült világot a monád nem hagyhatja magára: teremtői felelőssége azt diktálja, hogy emlékeztessen a kezdetek kezdetére, az ősi szellemiség forrására, és az azzal való kapcsolatot biztonságként teremtse meg az anyagi világ számára. Ha egy azonos átmérőjű gömbökből összeállított tetraéder egyik sík felületére egy ötödik gömböt helyezünk, akkor mindössze ezzel az egyetlen gömbbel lényegében egy tükörszimmetrikus másik tetraédert alkotunk. Az egyik tetraéder maga a megnyilvánult világ, az ötödik gömbbel leképezett másik tetraéder pedig a meg nem nyilvánult világot, a szellemiség világát idézi meg. A pentád ily módon e két világ közötti kapcsolatot, átmenetet, összeköttetést jelenti. Az 5 az összekötés száma.
Az 5 kapcsolatot teremt a megnyilvánuló és a meg nem nyilvánuló világok között. Ez a kapcsolat azonban valójában megfoghatatlan, elválaszthatatlan, hiszen az egyetlen plusz gömb önmagában, elkülönítve nem képes egy újabb tetraédert megjeleníteni. A pentád olyan szimbolikus teremtőerő, amely a tetráddal való kapcsolatában teljes értékűen képes megjeleníteni egy másik tetrádot.